Szerkesztői megjegyzés: Kína figyelemre méltó eredményeket ért el egy modern szocialista ország felépítésében a Kínai Kommunista Párt vezetésével, ami segíthet más országoknak is a modernizációhoz vezető saját útjuk megtervezésében. Az a tény pedig, hogy egy közös jövővel rendelkező globális közösség felépítésének elősegítése Kína modernizációjának egyik alapvető követelménye, azt mutatja, hogy teljesíti globális felelősségét, miszerint segít más országoknak fellendíteni fejlődésüket. Három szakértő osztja meg véleményét a kérdésről a China Daily-vel.
Kína nem „emelkedik fel”, hanem visszatér – és talán hamarosan túl is szárnyalja – korábbi központi szerepét a világ színpadán. Kína történelmében három globális korszakon ment keresztül: egy „aranykoron”, amely a Szung-dinasztiát (960-1279) foglalta magában; egy dominancián a Jüan (1271-1368) és a Ming (1368-1644) dinasztiák idején; és a központi szerephez való visszatérés Teng Hsziao-pingtől az 1970-es években Hszi Csin-pingig.
Voltak más nagy korszakok is, amikor a világ és a kínai történelem metszette egymást. A Kínai Kommunista Párt nemrégiben befejeződött 20. Nemzeti Kongresszusán azonban az ország egy gyorsabb és hatékonyabb döntéshozatalt célzó strukturális modellt fogadott el, amelyből leszűrhetjük az ország azon szándékát, hogy visszatérjen a központi szerephez egy új világrendben, amely a hatékonyságon és a jóléten alapul.
A 20. pártkongresszus megerősítette Hszi Csin-pinget a Kínai Kommunista Párt magjaként, és megalakította az új, 205 tagú Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságát, valamint a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Hivatalán belül az új Állandó Bizottságot.
Számos fontos szempont van itt minden külpolitikai szakértő számára.
Először is, főként Nyugaton a végrehajtó hatalom kínai vezetőnek történő elosztását „túlcentralizáltnak” nevezték. Ugyanakkor Nyugaton – különösen az Egyesült Államokban – az „ügyvezető elnökség” gondolata és az „aláírási nyilatkozatok” használata radikális centralizáció, amely lehetővé teszi az elnökök számára a jogszabályok felülbírálását, ami Ronald Reagan elnökségétől Joe Bidenig terjedő időszakban vált hangsúlyossá.
Másodszor, fontos kiemelni Hszi Csin-ping, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárának a 20. pártkongresszuson elhangzott nyilatkozatának két jellemzőjét: a kínai sajátosságokkal rendelkező demokráciát és a kínai sajátosságokkal rendelkező piaci mechanizmusokat.
A kínai kontextusban a demokrácia a napi pártműködésből és a szélesebb körű országos szintű választásokból/kiválasztásokból áll, vagy olyan országokban, mint Németország és Franciaország, a „helyi önkormányzat” megfelelőjéből. A Politikai Hivatal Állandó Bizottságának szintjén gyakorolt „közvetlen hatalommal” kiegyensúlyozva Kína döntéshozatali folyamata a „valós idejű” adatok és információk összesítésének eszköze a releváns és hatékony döntéshozatal biztosítása érdekében.
Ez a helyi modell fontos ellensúlyt jelent a nemzeti hatalommal szemben, mivel a közvetlen döntéshozatal versenyez a hatékonysággal és a relevanciával. Ez tehát a kínai kormányzási paradigma részeként a következő években megfigyelhető kulcsfontosságú jellemző lesz.
Harmadszor, a kínai jellegzetességekkel rendelkező szocializmusban a „piaci mechanizmusok” a helyi választási lehetőségek maximalizálását jelentik, miközben biztosítják a „közös jólétet”. A cél itt az, hogy a piac segítségével azonosítsák és rangsorolják a prioritásokat, majd – közvetlen döntéshozatal gyakorlásával – végrehajtsák a döntéseket, végrehajtsák és felülvizsgálják azokat a maximális hatékonyság érdekében. A kérdés nem az, hogy egyetértünk-e vagy sem ezzel a modellel. A több mint 1,4 milliárd ember közös jólétét megteremtő döntéshozatalnak nincs precedense a világon.
Talán a Hszi által a 20. pártkongresszuson elmondott beszédében kifejtett legkiemelkedőbb jelzés és koncepció az „egység”, az „innováció” és a „biztonság” követelése a „modernizáció” aktív protokollja keretében.
Ezekben a kifejezésekben és koncepciókban rejlenek a történelem legambiciózusabb és legösszetettebb fejlesztési rendszerei: Kína több embert emelt ki a szegénységből, mint bármely más ország az emberiség történetében, mivel a globális GDP-ből való részesedése megnégyszereződött; Kína évente több mérnököt képez, mint bármely más ország; és mióta a Google AlphaGo-ja 2015-ben legyőzte Fan Huit az ősi go játékban, Kína vezető szerepet tölt be a mesterséges intelligencia oktatásában, innovációjában és megvalósításában.
Kína rendelkezik a második legtöbb érvényes szabadalommal, világelső a gyártásban és a kereskedelem generálásában, valamint a technológiai exportban.
A kínai vezetés azonban példátlan, korábban soha nem látott kihívásokkal is szembesül. Belföldön Kínának be kell fejeznie az átállást a tiszta energiára anélkül, hogy visszalépne a szén és más fosszilis tüzelőanyagok használatához, és hatékonyan meg kell fékeznie a COVID-19 világjárványt, miközben fenntartja a gazdasági növekedést.
Az országnak helyre kell állítania a bizalmat az ingatlanpiacán. A jólét inflációs keresleti és hitelciklusokat idéz elő, ami növeli az adósságot és a spekulációt. Kínának tehát új modellre lesz szüksége a „fellendülés és visszaesés” ciklusának kezelésére, hogy stabilizálja ingatlanszektorát.
Ráadásul geopolitikai szempontból a tajvani kérdés egy nagyobb problémát álcáz. Kína és az Egyesült Államok a világrendben egy olyan „irányultsági változás” kellős közepén van, amely az elmúlt 60 év szokásos diplomáciai párbeszéde nélkül alakul ki. Átfedéses „hegemón térképezés” zajlik – ahol az USA katonailag körülveszi a kínai érdekeket, míg Kína gazdaságilag és pénzügyileg dominál azokon a területeken, amelyek egykor alapértelmezés szerint a Nyugat szövetségesei voltak.
Az utolsó ponttal kapcsolatban azonban a világ nem fog visszatérni a bipolarizmushoz. A vállalati technológiák azt jelentik, hogy mind a kisebb nemzetek, mind a nem állami szereplők kiemelt szerepet fognak játszani az új világrendben.
Hszi helyesen szólított fel egy olyan világ megteremtésére, amely elkötelezett a nemzetközi jog, a szuverén integritás és a közös globális jólét iránt, hogy békés világot teremthessen. Ennek elérése érdekében Kínának vezető szerepet kell vállalnia a párbeszédben és a „vállalkozási segélyek” rendszerében, amelyek célja a pragmatikus fejlődés, a környezeti fenntarthatóság és az életminőség folyamatos javítása a globális közösségekben.
Gilbert Morris tollából | China Daily | Frissítve: 2022-10-31 07:29
Közzététel ideje: 2022. október 31.